A nagy művek akkor születnek, mikor az ember Érez. Szerelmet, vagy fájdalmat.

Ha végignézel a művészettörténet egyes alkotásain, akkor azt látod, hogy zeneművek, festmények, szobrok, regények vagy versek akkor keletkeztek, mikor az alkotót valami nagyot érzett. Semleges állapotban nem lehet „szülni”, akkor csak semleges dolgok születnek.
A szellem a legszebb és legjobb múzsa, kihozza belőlünk a művészt, az érző lelket, a nagy szenvedőt és a világmindenséget.

Gondolatok a szerelemről - 5

Szóval, ha érzelmek, akkor nálam a vers a kifejező eszköz.

Mutatok egy példát:

Kajtató

Veled sem lenne könnyű,
De nélküled nagyon nehéz.
A nappal, mint málló penész
Nehéz indát fon lábamon.
Hátamon régi ölelés súlya,
Miből újra barackfát növesztek,
Szavak születnek tétova betűkből,
De már minden hiába,
Daltalan madár vagyok
Önnön kalitkámba’.

Mosolyodra hintát húzok,
Emlékeddel röptetem,
Ólomangyal, ricinusláz
Kacag bágyadt szívemen.

Nyelem a körút bársony füstjét,
Sziget, szökőkút, emberek,
Boldog családok harsány gyermeki fényben.
Téged kereslek árusok szemében,
Kanyarodó hajók és álmos utasok
Integető tenyerében.

Megölel a tavaszi mámor,
Orgonát szakítok és kavicsot dobok a vízbe.
Lehetsz bárhol,
Itt bent a gondolat csupa magány,
Lépteidtől hangos a vérem és karodat érzem
ha visszahúz egy cseresznyeág.

Lassan nyugszik le a nap,
Utolsó fénye kósza árnyék,
Léptek növekszenek,
Talán te jössz…
Talán te leszel az, aki végleg átlép.

Hát, ilyen mikor szerelmes vagyok és nagyon fáj.

Neked melyik a kedvenc szerelmes versed? :-)