A szerelem, bármennyire is fáj, de folyamatosan változik, alakul. Mindenkinél máshogy történik ez a változás. Van, aki évekig is képes lángolni, van, aki pár hét után lecsendesedik. A problémák akkor szoktak kezdődni, mikor az egyik fél még sokkal jobban szeret, a másik pedig már nem olyan intenzíven érez, vagy legalább is nem tudja megfelelően kimutatni az érzelmeit.

Ilyenkor jönnek a veszekedések, a nem figyelsz rám, a nem szeretsz már, a nem vagyok fontos neked frázisok, amiket az esetek többségében nem is ért a másik fél, hiszen szeret ő, csak már nem úgy, mint egy drogfüggő, hanem mint egy kisimult tó, vagy tenger felszín. Nincsenek őrült ötletei, nem fullad meg a másik nélkül, magyarán mondva a szeretet zsákja egészségesen telített, a másik pedig még több dózist akar és nem érti, hova tűnt a szenvedély!

Sok ismerősöm van, jellemzően nők, akik nagyon imádnak szerelmesek lenni- jelzem, ezt megértem – és képtelen elviselni a párkapcsolatok azon részét, mikor a szerelem egyszer csak átváltozik szeretetté, biztonsággá, toleranciává és úgymond hétköznapi lesz. Egy kapcsolatban nagyon de nagyon ritka az, mikor mind a két fél egyformán szeret, mert általában az egyik jobban odavan és általában ő a sérülékenyebb és érzékenyebb. Mondanám az okosat, hogy igen, én tudom, mit lehet ezzel tenni, de fogalmam sincs. Úgy vagyok az érzéseimmel, hogy megélem őket, nem pedig megerőszakolom őket, ha jobban szeretek, az sem baj, ha kevésbé, ám legyen. Azt tartom fontosnak egy kapcsolatban, hogy a helyemen legyek

Gondolatok a szerelemről - 6

Ne érezzem magam sem kiszolgáltatottnak, sem birtoklónak. Szeretek törődni, beszélgetni, gondoskodni, lelki életet élni és mindezeket elég intenzíven, viszont megtanultam, hogy mindenkinek más kell, más-más adagokban csepegtetve. Van, akinek nálam is mélyebb a lelki világa és az empátiája, az érzelmi intelligenciája. Mikor ilyen emberrel találkozom, próbálok felúszni a felszínre, hogy ne rángasson le mindig a mélybe. Ha olyannal találkozom, aki nem kimondottan lelkizős-beszélgetős, akkor várom, hadd nyíljon meg, próbálom megkímélni a hajnalokig tartó élet értelmét kereső nagymonológjaimtól és megérezni az ő rezgéseit.

Hiszem és vallom, hogy egy igazán boldog és jó párkapcsolathoz ezernyi és ezernyi összetevő kell, olyan sok ponton elcsúszhat a dolog, hogy szinte össze sem tudom számolni és igen, az egyik ilyen sarkalatos tényező az, amikor már nincs meg az az intenzív érzés. Van egy barátom, évek óta együtt van a párjával és azt érezték egy szép napon, hogy laposodik a dolog. Most 2 hetente randiznak, pedig együtt élnek. Az egyik héten az egyikük talál ki programokat, a másik héten a másik. És a dolog működik! Ugyanígy a szexben is. Mikor eljut oda egy kapcsolat, hogy stagnál, akkor simán fel lehet dobni őrültségekkel, nem hétköznapi dolgokkal. Lehet, hogy a lángolás már nem jön vissza, viszont minden ember addig érdekes, míg tud újat mutatni a párjának. :-)