3 évvel ezelőtt, 26 évesen egy olyan laptopom volt, ami állandóan elromlott. Pedig nem csináltam vele semmi különöset (igen, mindenki ezt mondja a laptop szervizben), csak használtam, de valahogy nem jöttünk jól ki egymással, na. Így aztán az ideiglenes lakcímem gyakorlatilag a laptop szerviz lett, ahová hetente többször is be kellett járnom. Volt ott egy srác, Misi, aki egyfolytában mosolygott, és ez olyan megnyugtató volt számomra.

Azt mondta: ne hibáztassam magam, ezek a gépek már csak ilyenek, nem lehet velük zöldágra vergődni. Lényeg a lényeg, annyit jártam a srácokhoz, hogy Misi végül is összeszedte magát, kért tőlem egy randit. Nem volt ellenemre, volt valami közös rezgésünk, ezt már elsőre nagyon éreztem.

Találkoztunk, elmentünk sétálni a Városligetbe. Ettünk fagyit, nevettünk, sokat beszéltünk, meg vitáztunk, alapvetően irtó jól éreztük magunkat. Utána hazamentünk – mármint nem együtt – és azon kaptam magam, hogy várom a holnapot, hogy mi lesz, ír, hív, keres-e, de nem történt semmi. Aztán másnap sem és harmadnap sem. Úgy voltam vele, hogy egy újabb klasszikus eset a lelki átverésre. Tudod az a fajta, amikor valami nagyon működni kezd a számodra, teljes valóddal beleéled magad és rájössz, hogy a részéről lehet, hogy csak egy újabb kaland volt, bizonyítása annak, hogy ő most mekkora arc, hogy egy újabb nőt elbűvölt, nyomta neki a süket dumát.

Teltek múltak a hetek és természetesen megint elromlott a laptopom. Hezitáltam mit csináljak, vigyem-e máshova, de olyan közel vannak, hogy végül is úgy döntöttem, hozzájuk viszem, legalább megnézem, akkor most mi is a szitu… Mikor beléptem az üzletbe egyből láttam, hogy zavartan viselkedik, teljesen készen van.

laptopom a végzetem

Odamentem hozzá jókedvűen, parfüm illattal és virágos szoknyácskában, mint akinek minden kerek és megkérdeztem hogy van. Azt felelte, menjünk ki egy kicsit mert mondani akar valamit. Mondtam, ok. Mikor a hátsó kerthez értünk, megfogta a kezem és elmondta, hogy van barátnője már 8 éve. Annyira éreztem, hogy ez lehet a dologban!!!

Azt is elmesélte, hogy nagyon „megmozgattam” és fogalma sincs, mit lépjen most ezen a táblán erre a helyzetre. Hát én nem könnyítettem meg a dolgát, egyáltalán mi ez az egész? …

Pár hét múlva felhívott. Szakított a barátnőjével és arra kért, találkozzunk.
Találkoztunk…
Az volt a sztori, hogy már a házasságot tervezték, és egyre gyűlt benne a feszültség, 8 éve együtt egy lánnyal, akivel már annyira nem is… nem is tudja… és persze jöttem én… és persze átbillent a libikóka… ebből ő most kiszáll… de ehhez idő kellett… plusz, hogy újra betipegtem a laptop szervizbe. Nem tudom ki hogy lett volna ezzel a helyzettel, de engem valamiért meggyőzött, elbűvölt és besüppesztett. Azok a beszélgetések…

De ezek a dolgok végül is minket igazoltak, már harmadik éve vagyunk együtt, családot tervezünk, dolgozunk, köszönjük jól vagyunk! :-) Misitől kaptam egy gyönyörű gyűrűt. Persze azt mondta, hogy ez nem igazán eljegyzési gyűrű, csak egy ajándék, de talán mindketten érezzük, hogy azért ez mégis kicsit komolyabb.

Princess no2 - eljegyzési gyűrű

A kék topáz, a pici gyémántok és a fehérarany…

És most a szülinapomra a következő ajándékot kaptam Misitől: a régi lepukkant laptopomat felturbózta, persze még a régi oprendszer fut rajta, a régi képeim a galériában meg minden úgy, ahogy volt akkor… (nem is tudtam, hogy még egyáltalán megvan ez az öreg csotrogány) és háttérképnek beállítva egy olyan kép, amit még sosem láttam: még anno, amikor először besétáltam a boltba hozzájuk, a mobiljával valamiért lefotózott (lehet, hogy a férfiaknál is működik az a bizonyos 6. érzék…) :-)