Mi az a szeretetnyelv? Szükséges a boldog párkapcsolathoz? És azt iskolában tanítják vagy velünk születik?

Nagyon nehéz dolog okosan és jól szeretni, pontosan úgy, ahogy arra a másiknak szüksége van. Most tanulom, most tapasztalom, hogy ez a szeretet dolog olyan, mint a DJ pulton az a sok kis gomb. Állítgatni kell, hogy mindenkinek a kívánt hatást eredményezze, finomra hangolni, észrevenni a hibákat, a fals hangokat és a visszajelzéseket.

Ahogy Mérő László is mondta: A szeretetet tanuljunk. Első körben a szüleinktől. Ahogy ők megmutatják nekünk a világot és az emberi kapcsolatokat, azt visszük tovább felnőtt korunkban is nagyrészt. Persze ez változik, élethelyzetek jönnek, emberek jönnek, kapcsolatok esnek szét, kommunikációs zavarok keletkeznek és jó esetben tanulunk a hibáinkból és a másik hibáiból is.

Sokszor elképesztő kemény feladat megtalálni azt a rezgést, azt a csatornát és igény szintet, ahogy a másiknak a mi szeretetünkre van szüksége. Mert nem vagyunk egyformák, mindenki másképp szeret. Van, aki ki tudja mutatni szavakkal és tettekkel, van, aki be van zárva önmagába és nincsenek kifejező eszközei erre, nem tudja, hogyan kell a másik tudtára adni és éreztetni vele, hogy ő fontos.

Buta példa, de azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint a szalvétagyűjtés. Én, tételezzük fel, a pillangós szalvétákat szeretem. Megőrülök értük, az a kedvencem. Majd megismerkedem valakivel, aki üvegeket, vázákat gyűjt. És mikor egymásba szeretünk, én azt adom neki, amit ÉN szeretek. Tonnaszám viszem neki a pillangós szalvétáimat és ő meg sorra hozza nekem a vázákat és üvegeket. Ettől mindketten csalódottak leszünk. Hiába tudja a másik, hogy én nem erre vágyom, az ő eszköztára is korlátozott, ahogy az enyém is. Nem tudok mást adni, csak pillangós szalvétát, hiszen nekem ez a boldogság és szentül hiszem, hogy a másiknak is. És elcsúszunk, zavar keletkezik, nem vesszük figyelembe, nem értjük meg egymás szeretet nyelvét. Akkor tud ez átfordulni, ha teszünk egy 180 fokos gondolati és érzelmi váltást, kilépünk önmagunkból a másik felé és saját magunk helyett őt kezdjük figyelembe venni. Veszek neki egy vázát, hát ha azt szereti, tessék, meglátjuk, mit reagál. És láss csodát, örülni fog, cserébe ad nekem szalvétákat, tarka pillangókkal és lepkékkel, amitől én dobom el az agyam, hát hogy milyen cuki, nem a saját „fegyvertárából” ad, hanem önmagán kívül végre meglátott engem is.

gondolatok a szerelemről

Mondom, gyerekes példa és az élet ennél sokkal összetettebb. Mert nem kevés olyan történetet ismerünk, amikor előbb esünk szerelembe valakivel és csak utána kezdjük megismerni. Elragad minket a vágy, az extázis, a másik közelsége, kisugárzása és szép lassan, mikor ez kopni kezd, kiderül, hogy hoppá, itt valami nem stimmel. Jönnek a veszekedések, a viták, miért nem boldog az egyik, miért áldozat a másik, miért uralkodik, miért van elnyomás alatt valamelyik fél, miért nem figyelsz rám, miért nem töltesz velem időt, miért nem csinálunk programokat, miért söpörjük a szőnyeg alá a problémákat. És ebből keserves ám kimászni, mikor az ember szeret. És mondhatod te a másiknak, hogy szeretlek és te vagy a mindenem, ha ő megfullad tőled, vagy másmilyen szeretetet igényelne, esetleg több szabadságot, több szexet, vagy több olyan időt, amikor magában lehet, mert fáradt, sok a gondja, te pedig a fülét rágod.

Annyi féle módja van annak, hogy olyan szerepeket osszunk egymásra, amiben nem mozgunk otthonosan, hogy felsorolni sem tudom. Beszorulunk szerepekbe, házisárkányok leszünk, vagy számonkérő, féltékeny némberek, esetleg ha nem kapjuk meg a szerelem adagot, akkor hűtlenek, félrekacsintóak. Mert nem hangoltuk össze egymást, túltoltuk az egyik hangerő szabályzót vagy épp túl halkak vagyunk és nem tudjuk már megbeszélni, hogy figyelj, mit tegyek, hogy mindketten boldogok legyünk?

Nem tudom a megoldást, hiszen én is nap mint nap tanulok jól és okosan szeretni és sajnos sokszor nem megy. De magáról a szeretésről és a szeretet adásáról nem akarok leszokni. Csak meg kell találnom a pulton a hangerő szabályzót…Azt hiszem, ehhez egy egész élet is kevés lesz…