Véletlenül bukkantam egy nagyon jó kis idézetre.

„Kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre – amely két ember közös döntéséből születik -, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tűzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tűz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.”

Gondolatok a szerelemről - 4

Elgondolkodtam. És még az is átfutott az agyamon, hogy voltam-e egyáltalán szerelmes, vagy csak rajongtam-e valakiért. Olyan vékony a jég, annyira definiálhatatlan dolog ez a szerelem, lassan már én magam sem tudom eldönteni, hogy megtörtént-e, vagy csak kitaláltam, mint valami mesét, drogot, mámort, vágyat.

Remek versenyző vagyok, ha plátói szerelemről van szó. Nagyon oda tudok lenni, rávetítek a másikra olyanokat, amik nem is őt jellemzik, felnagyítom, túlszeretem, misztifikálom, szuperhőst gyártok belőle, miközben ő csak van, mint egyszerű ember, aki dolgozik, éli az életét és talán nem is rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel én ruháztam fel.

A szerelemben összemosódnak a határok, nem tudni, hol végződsz Te és hol kezdődik a Másik, szerelmes vagy-e vagy csak szeretetéhséged hajt-e a másik karjaiba. Egy idő után már az sem tiszta egy hosszabb kapcsolatban, hogy Őt szereted-e még, vagy csak a kapcsolatotokba ölt munkádat, energiádat és küzdelmeidet. Minden képlékeny és cseppfolyós, benne vagy, benne van Ő is és nektek van egy közös Valamitek, ami a kapcsolatotok, a láthatatlan gyerek, a nagy csoda, amit nap mint nap formáltok és alakítotok, így lesztek egyből hárman.

Furcsa dolog ez, de talán nem is filozofálni kell rajta, hanem egész egyszerűen csak ÉREZNI! :-)