A mi történetünk nagyon nagyon különleges. 32 éves voltam és 11 éve éltem együtt a párommal. Olyan semmilyen volt a viszonyunk, szeretetben és megbecsülésben léteztünk, mint két jó barát, akik esténként és hétvégente együtt töltenek pár órát, mosogatnak, bevásárolnak, beszélgetnek. A régi lángolás már sehol sem volt, ellaposodtak a romantikus vacsorák és az amerikai filmes pillanatok, hajnali séta a Dunaparton, meztelen fürdőzés, biciklizés a naplementében, satöbbi.

Bedaráltak minket is a gondok, a munkahely és az anyagi problémák, úgy éltünk egymás mellett, mint azok a barna bútorok, amiket már megszoktál a lakásodban: a szíved mélyén tudod, hogy már nem divatosak, de nem cseréled le őket jobbra és modernebbre, mert a megszokás nagy úr. Egy szép napon Gábor megkérte a kezemet. Őszintén megmondva, én már a kapcsolatunk ötödik-hatodik évében letettem arról, hogy karikagyűrű ragyogjon az ujjamon, Gábor nem akart sem házasságot, sem gyereket, mindig azt mondta, hogy majd később, majd később. Én pedig elkényelmesedtem és úgy voltam vele, 35 éves koromig adok neki időt, aztán ha nem akar gyerkőcöt, tovább állok, így aztán nagyon meglepődtem, mikor előrukkolt a lánykéréssel, de természetesen igent mondtam és újra melegség és élet költözött a szívembe, ruhákat válogattam és szervezkedni kezdtem.

Az esküvőt vidéken akartuk tartani egy barátunk parasztházában, sok vendéggel és rokonnal. Július végére tűztük ki az időpontot, ami azt jelentette, hogy júniustól folyamatosan ingáztam Budapest és Balatonföldvár között, ételt, vőfélyt, meghívókat és dekorációkat intéztem, közben István-a párom-itthonról irányította a folyamatokat. Nagyon meleg nyár volt és Földváron kellett töltenem a hétvégét, így aztán megszálltam a barátaimnál, a jövendőbeli esküvő helyszínén.

Beszélgettünk, terveket szőttünk, álmodoztunk, hogy milyen is lesz a nagy nap, mikor barátnőmnek eszébe jutott, hogy neki van egy belsőépítész haverja, a Laci, áthívja, itt lakik közel, hátha tud adni pár tippet. Már jóval elmúlt este 10 óra is, mikor betoppant a srác, és mikor megláttam, éreztem, hogy baj van. Ha létezik olyan, hogy szerelem első látásra, hát ez az volt. Kezet fogtunk, de hosszú másodpercekig el sem tudtuk engedni egymást, majd láng vörös arccal és teljes zavarban felszínes dolgokról kezdtünk társalogni. Mikor a többiek már lefeküdtek, kimentünk a kertbe és reggelig boroztunk, megvitattuk az élet nagy dolgait és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Ámor nyila elég rendesen belénk talált.

Elképesztő helyzet volt, nekem pár napon belül férjhez kellett mennem, szerettem Gábort, ismertem már, mint a tenyeremet, de amit Laci iránt éreztem, olyan elsöprő erejű volt, amit talán még a kezdet kezdetén Gábornál sem éreztem. Úgy döntöttem, elfojtom ezt a fellángolást, hiszen semmi értelme, Laci házas, igaz gyerekük még nincs, de én Pesten élek, ott is dolgozom, neki pedig Földváron van vállalkozása és háza, nem működne egy ilyen jellegű távkapcsolat és Gábort sem akarom ilyen helyzetbe hozni. Csomóra kötöttem a szívemet és tovább folytattuk az esküvő szerevezését, mikor is elérkezett a nagy nap. 38 fok, rengeteg vendég, étel, ital, virágok, torta, csodálatos díszek, olyan mesés volt az egész, mint ahogy azt kislány koromban megálmodtam.

4 óra körül megérkezett az anyakönyvezető is és 5-kor ott álltunk előtte, én talpig hófehér ruhában, fátyolban, és azon izgulva, hogy végre felkerül az arany karikagyűrű az ujjamra, Gábor pedig fekete öltönyben-szegény, mennyire melege lehetett-és egy kis fehér rózsával a zakója bal felső zsebében. Megfogta a kezem, az anyakönyvezető pedig belekezdett a beszédbe. A szívem hevesen vert, a térdeim remegtek, sírtam, féltem, minden bajom volt, mikor is kinéztem a násznépre és megláttam Lacit. Az egyik svédasztalnál állt, a kezében egy pohár pezsgővel és folytak a könnyei.

Amikor ahhoz a részhez érkeztünk, hogy „akarod-e az itt megjelent Kovács Gábort hites férjedül” és a párom épp az ujjamra akarta húzni az arany karikagyűrűt…úgy éreztem elájulok, szédülni kezdtem, forgott velem a Föld és csak annyit tudtam mondani néhány perc kínos csend után, hogy „NEM!” A vendégek, a rokonok és Gábor is egyszerre jajdultak fel, én pedig egész egyszerűen elrohantam, beültem a kocsimba és meg sem álltam Laci házáig, ahol leparkoltam a kapu előtt és keservesen zokogtam.

Barocco Simple - karikagyűrű

Ezzel a csodálatos karikagyűrű párral kérte meg Laci a kezem! Barocco Simple karikagyűrűről bővebben klikk ide.

Hamarosan megérkezett ő is, kinyitotta az autóm ajtaját, letérdelt elém és átölelt. 2 évvel később összeházasodtunk és életem legszebb karikagyűrűjét kaptam ajándékba, amiben úgy ragyogtak a gyémántok, mint a mi szerelmünk. Gábor is újra nősült, ő is talált valakit, akivel színesebbek és teljesebbek a napjai és mi is boldogan élünk azóta is. Köszönöm a sorsnak, hogy a szívemre hallgattam, és most úgy élhetek, ahogy mindig is szerettem volna.

Vissza a lap tetejére