Tamással már 5 éve jártunk együtt.

Halálos szerelem volt, szenvedélyes, sok veszekedéssel, de romantikával is.

Győrben éltünk egy kis albérletben, aztán felköltöztünk Budapestre, ahol Tamás ügyvédként kezdett dolgozni, én pedig a kereskedelemben találtam magamnak elfoglaltságot.

Kevesebb időt töltöttünk már együtt, mint anno, mert ugye a fővárosi, rohanós élet teljesen más, mint a vidéki, Tamás reggeltől estig dolgozott és nekem is alig maradt szabadidőm. Kérdeztem tőle sokszor, hogy mi legyen velünk, emeljük-e egy úgymond magasabb szintre a kapcsolatunkat, vagy ő boldog-e így, ahogy van. Mindig azt felelte, hogy boldog, nem szeretne változtatni semmin, kicsit hiányzik neki a sport, és őszintén megmondva, fájt, amikor ezt mondta, mert nyilván azt szerettem volna hallani, hogy én hiányzom neki és a velem töltött órák, hogy legyen végre a kezemen karikagyűrű és alapítsunk családot, de nem ez volt a válasz. Továbbra is jól elvoltunk, igaz a hétköznapok kezdtek bedarálni minket, hiányoltam a közös programokat meg a kirándulásokat és ha a szívemre teszem a kezem, szerettem volna már kisbabát, de Tamás azt mondta, várjunk még 2-3 évet míg megteremtjük azt az anyagi biztonságot, ami mindhármunknak jó lesz majd.

Rohantak a hónapok és közeledett a karácsony. Úgy döntöttünk, kinézünk a Vörösmarty térre, a vásárra, iszunk forralt bort, veszünk kürtös kalácsot és a rokonoknak meg a barátoknak néhány ajándékot. Nem volt jó kedvem, mégis csak a szeretet ünnepe, olyan romantikus meg minden, és persze nekem is van párom, akit imádok és szeretet, de akkor már 34 éves voltam és ketyegett a biológiai órám. Sorra jártuk végig az árusokat, egyiket a másik után, vettem kesztyűt is, mert nagyon fázott a kezem, Tamás vígan borozgatott, aztán egyszer csak megállt egy mézeskalácsos előtt. Nem értettem miért, világ életében utálta ezeket a dolgokat, de beszélgetni kezdett az eladóval és nekem úgy tűnt, mintha barátok lennének, pedig még életemben nem láttam a srácot. Én közben nézelődtem erre-arra és egyszer csak megfogta Tamás a kezem és azt mondta: Tessék, ez szeretném, ha a tiéd lenne, és átnyújtott nekem egy tükrös mézeskalácsot, aminek a közepében egy arany karikagyűrű pár volt, a hatalmas szívet pedig szerelmes párok, virágok és angyalkák díszítették.

lánykérés karácsonykor

Nem értettem mi történik, és hogy mit keresnek a karikagyűrűk a mézeskalácsban. Ekkor mondta el Tamás, hogy az árus ötlete volt, mikor nemrég erre sétált munka után és nekem keresett valami szépet, hogy így kérje meg a kezemet. Természetesen sírni kezdtem, nagyon meg voltam hatódva, kicsomagoltam a szívecskét és a kezembe vettem a karikagyűrűket. Próbáld fel, hogy jó-e a méret, de még nem hordhatod, csak március 25-e után. Miért pont akkor, kérdeztem értetlenkedve. Mert akkor lesz az esküvőnk!- felelte a párom.

Persze egyre jobban zokogtam és megöleltem Tamást, megcsókoltam, és azóta is boldogan élünk, meg persze született 2 gyermekünk is, akiket, ha nagyobbak lesznek, mindenképp elviszünk a karácsonyi vásárba.

Union Barokk-no2 karikagyűrű

Ezekkel a gyönyörű karikagyűrűkkel kérte meg Tamás a kezem, az első gyermekünk születésekor pedig ezt a csodálatos gyöngyös eljegyzési gyűrűt is az ujjamra húzhattam.