27 éves voltam tavaly nyáron és párommal, Dénessel, úgy döntöttünk, hogy a hétvégét Budapesten töltjük. Mi egy vidéki kisvárosban élünk, ahol nagyon jól érezzük magunkat, a szerelmem otthonról dolgozik, mert számítástechnikával foglakozik, én pedig marketingesként tevékenykedem. Jól élünk, vidéken csend van és nyugalom, nagyon ritkán járunk csak fel a fővárosban.

Szóval július volt, tisztán emlékszem, ragyogó napsütés és tömeg mindenhol. Megálltunk a Blaha Lujza téren, hogy felszálljunk valamelyik buszra, ami elvisz minket az Astoriáig. Sorra jött egy csomó olyan járat, ami pont jó lett volna nekünk, de Dénes azt mondta, erre ne szálljunk fel, erre sem, erre sem. Nem értettem miért és kezdtem már nagyon ideges lenni, pontosan dél volt, enni akartam, árnyékot akartam, nekem aztán teljesen mindegy volt, hogyan jutunk el az Astoriáig.

Végre, 12 után pár perccel befutott egy busz, amire a párom azt mondta, hogy na, erre végre felszállhatunk. Valamiért nagyon boldog volt és még a sofőrnek is kézfogással köszönt, megkérdeztem, hogy ismerik-e egymást, mire azt mondta, hogy csak egy haverja, még Pécsett járt vele együtt középiskolába. Csendben és fáradtan leültem, Dénes pedig előre ment a buszvezetővel beszélgetni. Egykedvűen néztem ki az ablakon, mikor is, az út közepén, ahol se zebra, se lámpa nem volt, hirtelen megállt a busz.

Szerelem a buszon

Kicsit furcsa volt, gondoltam valami okos autós beparkolt elénk, de ekkor megszólalt a hangszóróból a „Happy” című szám, a sofőr kipattant a fülkéből és néhány utas is táncolni kezdett. Furcsa bizsegés lett úrrá rajtam, felálltam, és akkor vettem észre, hogy vagy 10-15 barátunk is itt van és az idegen utasokkal ők is táncolnak, énekelnek. Ekkor Dénes odalépett hozzám, letérdelt és elővett egy meseszép fehér arany eljegyzési gyűrűt, amiből egy ragyogóan kék drágakó kacagott rám hívogatóan. „Én annyira happy vagyok veled, hogy szeretném, ha hozzám jönnél feleségül és elfogadnád tőlem ezt a jegygyűrűt, amit jövő nyáron, remélhetőleg karikagyűrűre cserélsz velem.”

Princess no2 - eljegyzési gyűrű

Ez a gyönyörű eljegyzési gyűrű kukucskált ki a kezembe csúsztatott ékszerdobozból… :-)

Hát mondanom sem kell, elsírtam magam örömömben, a párom felhúzta az ujjamra az eljegyzési gyűrűt és táncolni kezdtünk a többiekkel együtt, akik sorra odajöttek gratulálni nekünk. A mögöttünk álló autósok veszett dudálásba kezdtek, de nem érdekelt minket, pár percet kibírnak, gondoltuk, és amíg véget nem ért a szám, addig ugráltunk és énekeltünk a 7-es buszon, a sofőrrel együtt, és persze a barátainkkal. Mikor este hazaértünk, Dénes elmesélte az egész ötlet születését, a szervezést meg mindent, és akkor újra elsírtam magam. Életem legszebb és legkülönlegesebb napja volt, ilyen egyedi és ötletes lánykérésről pedig nem is álmodtam. Azóta is nagyon boldogok vagyunk és persze megvan már az esküvőhöz a karikagyűrű is.