Tavaly karácsonykor történt a dolog.

Miskolcra igyekeztünk a szüleimhez és elképesztő jeges volt minden út az országban, mondtam Zsombinak, hogy inkább ne induljunk el, mert ez életveszélyes, de addig addig nyugtatgatott, míg végül beleegyeztem. Csiga lassan haladtunk az autópályán, szinte alig láttunk valamit, vezetéshez abszolút alkalmatlan időjárási viszonyok tomboltak, mikor Zsombi előzni készült, ugyanis egy nálunk is lassabb kamion totyorgott előttünk.

A párom óvatosan kidugta az autó orrát, majd előzésbe kezdett és akkor történt a baleset. Megcsúsztunk a jeges úton és pörögni kezdtünk, nekicsapódtunk a szalagkorlátnak és végül az autópálya melletti árokban kötöttünk ki. Eltört 3 bordám és a bal lábam, Zsombornak betört a feje és eltörött a sípcsontja, de valami isteni csoda folytán nem történt komolyabb bajunk. Miután kiért a mentő, kórházba vittek minket, hiszen elég komoly fájdalmaink voltak és sokkot is kaptunk, várt ránk pár műtét és rengeteg vizsgálat.

Természetesen külön kórteremben feküdtünk, én a női részlegen, Zsombi pedig a folyosó végén, a férfi osztályon. Mikor már javulni kezdtünk –Zsombi gyorsabban gyógyult, mint én- akkor átjött hozzám a párom. Emlékszem, tolószékkel gurult be a kórterembe és ijedtemben zokogni kezdtem, azt hittem lebénult, de szerencsére nem, csak az első időszakban még pihentetnie kellett a lábait. Én gipszekben és kötésekben feküdtem, fájdalomcsillapítókkal és infúzióval.

Megnyugtatott a tudat és az orvosok szavai, miszerint semmi baj nincs, rendbe fogok jönni és pár héten belül hazamehetek. Szóval átgurult hozzám Zsombi, egészen az ágyamig és megfogta a kezem, majd a köntöse zsebéből előkotort valamit. „Ha be kell venned a gyógyszered, van az asztalomon víz!” – mondtam neki. De nem gyógyszeres doboz volt, hanem ékszeres, melyben egy csodálatos eljegyzési gyűrű bújt meg, meseszép aranyból készítve egy ragyogó gyémánttal. Komolyan mondom, ilyen szépet még sosem láttam. Figyelj Niki – kezdte félénken a jövendőbelim – szeretnék bocsánatot kérni… igazad volt, nem kellett volna elindulni ilyen időben, ilyen körülmények között… ha belegondolok, hogy majdnem meghaltunk… nem hittem volna, hogy sírva fogom megkérni a kezed, de ha a jó isten úgy akarta, hogy életben maradjunk, akkor ezt az életet, nagyon szépen kérlek, velem éld le! Mondanom sem kell, hogy mindketten sírtunk, életem egyik legszebb és egyben legdrámaibb pillanata volt. Az esküvőnk is tökéletesre sikeredett, a karikagyűrűink fehér és rozé aranyból készültek és úgy ragyogtak, mint a Nap. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a balesetet túlélve egy új, és sokkal szebb életet kaptunk.

Kelengye eljegyzési gyűrű

Ez a gyönyörű eljegyzési gyűrű lapult meg a kórházi köpeny zsebében. Mint később megtudtam egy Kelengye nevű eljegyzési gyűrű az, amit az ujjamon viselhetek. Ezt és hasonló gyűrűket itt talátok.

Vissza a lap tetejére