18 éves voltam és az érettségi után nyári munkát vállaltam egy balatoni céllövöldében. Nagyon jó móka volt, remek és fiatal társasággal, sok nevetéssel és flörtölésekkel. Életemben nem voltam olyan csokibarna, mint azokon a nyarakon, és sohasem ettem annyi sajtos-tejfölös lángost, mint akkor…

Emlékszem, hihetetlen hőség volt, nem győztük legyezni magunkat, pedig alig kezdődött csak el a szezon. Andi barátnőmmel álltunk a pultban és a plüss kutyusokat rendezgettük, mikor befutott egy fiú csapat, Székesfehérvárról jöttek a Balcsihoz pihenni egy kicsit, velem egykorúak lehettek és elképesztően jóképűek. Miután a dodgemen kiélték magukat, odasétáltak hozzánk és befizettek 10-10 lövésre. Vicces volt, ahogy a légpuskák töltényei egymás után pattantak le az alumínium falról, hiszen a nyári melegben hamar az ember fejébe szalad az alkohol és ez nem segít a pontos célzásban, mint tudjuk.

cellovolde

Az én egyik bátor vállalkozóm Zsolt volt, aki még viszonylag józanon próbálta becélozni az egypálcás kulcstartókat, miközben azt vettem észre, hogy gyermeki csodálattal bámulom őt, smaragd zöld szemeit, erős kezét és félmeztelen felsőtestét, ami egy kicsit leégett a júniusi napon. Magabiztosan tartotta a fegyvert, majd rám nézett és azt kérdezte:
– Ha eltalálom a második sorban azt a műanyag jegygyűrűt, akkor hozzám jössz?

Olyan mosolya volt, hogy meg sem tudtam szólalni, lányos zavaromban csak annyit válaszoltam, hogy persze, és közben utáltam magam, hogy kezem-lábam összeakad és béna tinilányként nyihogok. Zsolt rám kacsintott, célzott és lőtt. Recsegve tört ketté a hurkapálcika és a földre pottyant a jegygyűrűvel együtt.
– Nagyon ügyes vagy!-Mondtam neki még mindig rák vörös arccal.-Odaadhatod a barátnődnek ezt a meseszép, igazi réz karikagyűrűt.
– Nincs barátnőm és különben is azt ígérted, hogy hozzám jössz!-felelte, miközben 100 dolláros mosolyától épp ájulni készültem.
Finoman megfogta a kezem és felhúzta az ujjamra a játék eljegyzési gyűrűt, majd arra kért, találkozzam vele este és menjünk el sétálni.

vidampark

Mondanom sem kell, egész nap az estét vártam, megkezdődött a mit vegyek fel és hogyan sminkeljem ki magam hiszti, aztán pontban 8-kor találkoztunk a palacsintázó előtt. Leírhatatlan hangulata volt az egész éjszakának, kilométereket sétáltunk és reggel 5-ig beszélgettünk, aztán két puszival elbúcsúztunk egymástól.

Bevallom, életemben nem érzetem többé úgy, ahogy akkor. A szívem végig a torkomban dobogott, hülyeségeket locsogtam össze-vissza és folyt a víz a tenyeremről, a térdeim remegtek, a két puszinál pedig azt hittem, infarktust kapok. Elbúcsúztunk a tó partján, Zsolt pedig eltűnt az életemből.

Véget ért a nyár, lement a szezon, egyetemre mentem, majd megházasodtam, 36 évesen pedig elváltam, a balatoni nyárra már csak álmaimban emlékeztem. Aztán munkahelyet váltottam 2007-ben és behívott a főnököm az irodába, hogy bemutassa az új osztályvezetőt.

Mikor kinyitottam az ajtót és megpillantottam az öltönyös, magas, jóképű férfit, azonnal felismertem őt zöld szemeiről és huncut mosolyáról. „Zsolt!”-suttogtam magam elé halkan. Barátságosan bemutatkoztunk, majd beszélgetni kezdtünk a munkáról. Nem árultam el neki, hogy ki vagyok, ő pedig nem ismert fel, más volt már a hajam, az alakom, az öltözködésem, és ki emlékszik rá, mi történt nagyjából 20 évvel ezelőtt.

Barocco Striped karikagyűrű

Zsolt a Barocco Striped nevű karikagyűrűvel kérte meg másodszor a kezem. Az idő furcsa helyzetek elé tudja állítani az embert… :-)

A közös munka, mondanom se kell, maga volt a mennyország. Minden nap láthattam, beszélhettem vele, és mint annak idején a Balaton parton, szép lassan újra egymásba szerettünk. Egy év után úgy döntöttünk, összeházasodunk. Zsolt ugyanannál a céllövöldénél kérte meg a kezem, mint anno, mert-mint kiderült-pontosan emlékezett rám és a hosszú évek alatt ő sem felejtett el engem. Igaz, a második karikagyűrűm már sárga arany volt, de az elsőt is eltettem emlékbe és a mai napig őrizgetem egy fa dobozban, a fiókban.

Köszönöm a sorsnak, hogy visszaadta nekem életem szerelmét és hogy a mai napig is boldogságban és harmóniában élünk.

Vissza a lap tetejére