Zita már 3 éves volt, mikor úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
12 éve éltünk együtt és mindketten elvoltunk a hivatalos papírok nélkül, de akkor nyáron valahogy belénk nyílalt, hogy kéne csapni valami nagy bulit! Elkezdtük a szervezkedést, a rokonok és a barátok összetrombitálását, a menü és a torta összeállítását és a karikagyűrűk kiválasztását, így utólag visszagondolva, fogalmam sincs, honnan volt ennyi energiánk, valószínűleg, ha az elején tudjuk, hogy ez ekkora meló, akkor bele sem vágunk.

Lényeg a lényeg, egész jól álltunk, sikerült kibérelnünk egy hangulatos éttermet, több kör hiszti után ruhát is választottam, aztán elérkezett a nagy nap. Megbeszéltük Zitával, hogy ez most egy különleges esemény lesz, ahol anya és apa mulatnak egy nagyot, de ne aggódjon, lesznek gyerekek is, annyit játszhat velük, amennyit csak akar, ráadásul olyan ruhája lehet, amiben valódi hercegnőnek érezheti magát.

Esküvő kislánnyal

Mindhárman elképesztően izgatottak voltunk, a férjem egyik helyről a másikra pakolgatta a karikagyűrűket, nehogy itthon maradjanak, anyám elájult, apám telefonált, mi pedig nem győztük nyugtatgatni magunkat. Délután 3 óra körül már összegyűlt a vendégsereg nagy része és 5 órakor elkezdődött a ceremónia. Természetesen a zene választás sem ment egyszerűen, mivel a férjem rockot, én pedig komolyzenét szeretek inkább hallgatni, ezért a Guns n’ Roses-tól a November Rain-re esett a választás, ami akár egy temetésen is szólhatott volna, mint utólag megállapítottuk. Szóval ott álltunk a hőségben az anyakönyvezető előtt, az én édes párom és jómagam, miközben Zita is körülöttünk sertepertélt és több tonnányi virágszirommal borította tele a padlót és a vendégeket is.

Mikor ahhoz a részhez érkeztünk, hogy „akarod-e az itt megjelent…” satöbbi satöbbi hitves feleségedül, akkor a legnagyobb csendben egyszer csak megszólalt Zita: „anya kakilnom kell!” Mondanom sem kell, dőltünk a nevetéstől, nem is tudtunk hirtelen válaszolni és a csodálatos, fehér arany karikagyűrűt sem tudta hirtelen felhúzni a párom az ujjamra, így aztán a boldogító igen helyett a „várj egy percet és mindjárt megyünk kakilni” választ adtam gyakorlatilag, ami nem igazán mondható megszokottnak az adott körülmények között. Végül is összeházasodtunk, nagyot ettünk, ittunk és buliztunk, Zita remekül érezte magát és vagy 400 fotó készült, ahol a picinek köszönhetően szívből nevetünk.

Barocco full karikagyűrű

Barocco Full – no2 karikagyűrűk.